A hónap olvasói kérdése:
“Hogyan bocsássak meg szüleimnek?”
A következmények terhe
“Engedd be a szeretetet a szívedbe, bocsáss meg szüleidnek és nézz előre" - olyan szépnek és letisztultnak hangzik, ugye? De az igazság az, hogy a szüleinknek való megbocsátás nem leegyszerűsíthető.
Minden olyan tanács, amely arra épít, hogy “lépj tovább” a szüleiden, nem csak nehezen kivitelezhető, de olykor még megalázónak is hat. Hiszen leggyakrabban nem arról van szó, hogy lenne bennünk egy sérelem a szüleinkkel szemben, amit ha elengedünk, minden megváltozna. Legtöbbször hosszú évek alatt összegyűjtött tüskék mérgezik a szívünket, amelyeket nem tudunk “letenni“ anélkül, hogy mély belső munkát végeznénk. Máshogy fogalmazva,
mi vagyunk azok, akik a szüleink tetteinek a következményeit cipeljük magunkkal.
Ez azt jelenti, hogy hiába ők okoztak nekünk fájdalmat, mi vagyunk azok, akiknek feladata letenni ezeket a terheket a vállunkról. Nekünk kell megváltoznunk, nekünk kell újra tanulnunk adott esetben olyan dolgokat, amelyeket nem adtak át nekünk; nekünk kell meggyógyítani a tőlük kapott sebeket.
A mi felelősségünk, hogy meggyógyítsuk lelki sebeinket.
Igen, ez igazságtalannak tűnhet elsőre.
Hiszen nem mi voltunk a felelősök gyermekként. Nem a mi hibánk, hogy sérültünk, nem mi okoztuk magunknak a veszteségeinket és traumáinkat, de felnőttként már rajtunk áll, hogy azokat újraírjuk-e vagy sem.
A megbocsátáshoz vezető úton sokszor az első lépés, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért.
Félelem és harag
A szüleinkkel kapcsolatosan két fő érzelem szokott lenni, amelyek akadályozzák a megbocsátást: az egyik a düh, a másik pedig a félelem.
Rendkívüli haragot érezhetünk szüleinkkel szemben, amely ráadásul keveredhet az irántuk érzett szeretettel, nehezítve annak elfogadását. A félelemnek sok vetülete lehet: félhetünk tőlük, az ő reakciójuktól vagy attól, hogy nekik okozunk valamilyen problémát azzal, hogy felvállaljuk a valós érzéseinket.
Ezen érzések kibogozása kihívás elé állíthat minket, s gyakran még lelkiismeretfurdalást is érezhetünk vagy kétségeink lehetnek érzéseink jogossága szempontjából.
A megbocsátáshoz ezért is olyan alapvető, hogy elfogadjuk a saját érzéseinket.
Teret kell adnunk érzéseinknek és meg kell vigasztalnunk a bennünk élő gyermeket, aki gyászolja, hogy nem azok voltak a szülei, akiket szeretett volna; hogy nem kapta meg azt a szeretetet és elfogadást, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy önértékelése, önképe ne szenvedjen csorbát.
Jóvátétel nélküli megbocsátás
A megbocsátás azt is jelenti, hogy elfogadjuk szüleink gyarlóságát, emberi hibáikat és azt, hogy ők is csak azt tudták adni, amit kaptak (azaz valószínűleg ők is traumatizáltak voltak). Nem vállalhatunk felelősséget a szüleink életdöntéseiért, akármennyire elhibázottak is; és nem változtathatjuk meg őket – főleg, ha ők ezt amúgy sem akarnák.
Nem várhatunk tehát arra, hogy szüleink megváltozzanak ahhoz, hogy mi megbocsáthassunk nekik.
Az általános hiedelmekkel ellentétben, a megbocsátáshoz nincsen szükségünk jóvátételre, bűnbánatra vagy elismerésre a másik féltől; azaz a megbocsátáshoz nem szabhatunk feltételeket (itt olvashatsz erről többet).
Ez azonban nem jelenti azt, hogy hagynunk kellene, hogy szüleink belénk rúgjanak. Néha éppen azt kell megbocsátani szüleinknek, hogy nem tudják abbahagyni a bántást; hogy pl. képtelenek leszokni arról, amivel fájdalmat okoznak vagy megsértenek minket. Ilyenkor a mi feladatunk távolságot teremteni vagy függetlenedni érzelmileg annak érdekében, hogy megvédjük önmagunkat.
És ez bár annál nehezebb, minél bonyolultabb érzelmi szálak fonódnak szüleink és köztünk, egyáltalán nem lehetetlen - mert (kellő kitartással) mindenki válhat független, érzelmileg érett felnőtté.
A mi felelősségünk újraírni történetünket. És ez lehetséges.
És ha azt érzem, hogy nem megy?
A szüleinknek való megbocsátás egy folyamat, ami legtöbbször türelmet igényel - önmagunkkal és szüleinkkel szemben is -, illetve mély önismereti munkát. Ha azt érzed, hogy elveszett vagy, vagy azt se tudod, hol kezdd a szüleiddel való kapcsolat feldolgozását, akkor érdemes felkeresned egy szakembert, aki végigvezethet ezen az úton - hogy ne a szüleid árnyékában, hanem valódi önmagaddal összhangban élhesd az életed.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
