Össze lehet veszni azon, hogy mitől ünnep az ünnep, de ezek valójában társadalmi mellékzöngék. Pótcselekvések. Gumicsontok, amik elfedik a valóban nehéz kérdéseket.

Mert nem az a gond, hogy megsütöm-e a hatodik tepsi bejglit;
hanem hogy ez lesz az első karácsonyom nélküle - és talán ki is hagynám emiatt az egészet.

Nem az a baj, hogy túlköltekezem;
hanem hogy bármilyen ajándékot veszek neki, tudom, hogy nem lesz elég jó.

Nem attól félek, hogy nem érkeznek meg az ajándékok időben;
hanem hogy amikor megissza a pálinkát, ingerült lesz.

Nem az a kérdés, hogy tökéletes lesz-e az ünnepi dekoráció;
hanem hogy mennyire fogom elbírni az érzelmi zsarolását, a megjegyzéseit, a kötelező megsértődését vagy a mártír sóhajait.

Nem attól tartok, hogy elégetem-e a kacsát vagy elsózom-e a húslevest;
hanem hogy tudom, hogy bántani fog, és belém fog rúgni, hisz minden alkalmat megragad rá.

Nem az a gond, hogy ne tudnám, mennyire mérgező a családom;
hanem hogy muszáj ott lennem, muszáj, "hiszen karácsony van".

Nem arról van szó hogy ne tudnám, miről kellene szólni az ünnepnek;
arról van szó, hogy tudom, hogy nálunk sosem szólt erről. 
És félek, hogy soha nem is fog tudni arról szólni. 

Ez ami valójában nehéz. Ez okoz érzelmi kimerültséget a karácsonyi szezonban.

Nem az, hogy nemet mondasz-e a kétszázadik ajánlatra... amire, legyünk már őszinték, amúgy sincs pénzed. Uff.

Ezek a dolgok, amiért az egész adventi időszak gyásszal terhelt. Mert gyászoljuk, hogy nem szeretnek bennünket jól. Hogy mindig színjátszanunk kell ilyenkor egy kicsit - vagy nagyon. Siratjuk az elképzeléseinket, arról a szeretetteli környezetről, ami nem valósulhat meg olyan formában, ahogy legbelül vágynánk rá.

És a legnehezebb, a mindezzel való megküzdés hogyanja - hiszen még azt se tudom mondani neked, hogy tedd ezt, vagy csináld azt; mert minden kapcsolat, minden család egyedi. Nincsenek pszichológiai receptek, és minden esetben Neked kell döntéseket hoznod. 

De talán egyetlen dolgot a szívedre kötnék: azt, hogy a körülményeidtől függetlenül,

értékes vagy,

fontos vagy

és szerethető vagy.

És ha másokat nem is tudsz megváltoztatni, talán, találhatsz valamit, akármilyen kicsi dolgot, amit idén másképpen tudsz csinálni. Bármit, amire nemet, vagy épp ellenkezőleg, magadért igent mondhatsz.

Hogy úgy tudj jelen lenni, hogy az neked is jó... vagy legalábbis egy kicsivel jobb legyen.

Ölellek,
Betta

Ajánlott a témában: Hogyan jelöljem ki a határaimat? - Knapek Éva és Stekler Tamás beszélgetése (youtube)