Szeretett nővéremnek van egy feddhetetlen kártyacsomagja: spirituális macskák név alatt fut, és bájosan megfestett cicusok adnak át az egyes lapokon szívhez szóló, dorombolós üzeneteket.
(Hibátlan, komolyan.)
Ebből a pakliból húztam magamnak 2026-ra – 'Na, ki legyen idén a szellemi vezetőm?', kérdeztem a fentieket - és Szafit, a Bizalom macskáját húztam.
„Talán nem tudja pontosan, hová vezet az út, de bízik az intuícióból született utazás varázsában.” - állt a kártyalapon.
Pont így érzem magam.
Vannak terveim és projektjeim 2026-ra, de valójában nem látom ezt az évet. Nagyon ködös most minden. Még ott pihen a tavasz a fehér hótakaró alatt. Nem látok néhány napnál tovább.
De van bennem bizalom, és tudatosan táplálom is azt.
A héten megkaptam az új gyógyszeremet, ami remélem, hogy segít végleg leállni a szteroidokkal, mert már érzi a testem, hogy elég volt belőlük. 2 héten belül éreznem kell a hatását. Annak megfelelően, hogy hogyan reagálok rá, lesz idén valószínűleg még két kisebb térdműtétem. Nem tudom, mikor, nem tudom, hogyan...
Sok az ismeretlen tényező. De nincs félelem.
A napokban mondta egy tanítóm, hogy mindig választani kell hit és félelem között. De biztosan azért is tudok most hinni, mert az, hogy a botom karácsony óta felakasztva lóg a fogason, elmondhatatlan erőt és reményt ad.
Erre az évre, Neked is csak azt kívánom szívből, hogy tudj bízni.
Bízni a jóban, bízni a jó dolgok érkezésében, bízni abban hogy tudsz változni, hogy le tudod tenni, hogy ki tudsz lépni, hogy meg tudod találni, hogy tud nyílni a világod.
Bízz, bízz, bízz.