"Az ellenállás ellehetetleníti az elengedést. Ahogy Jung mondja: "Aminek ellenállsz, azt fenntartod".
Az elfogadásban benne rejlik, hogy nem utasítom vissza azt, amit kapok; hogy nem lázadok az életben elém kerülő akadályok és kihívások ellen. Elfogadás az, amikor a „nem akarom” gyötrelmét, a duzzogást, az örökös bosszankodást felváltja a megkönnyebbülés. (Bármikor, amikor dacot érzünk, gyanakodhatunk arra, hogy még nem dolgoztunk fel valamit.) Az ellenállásom akkor szűnik meg, amikor nem próbálom megváltoztatni azt, amit nem tudok.
De ez cseppet se könnyű.
Igen, egy döntés kérdése, hogy engedem-e az életet történni, de az élet nem válik ettől egy csapásra könnyebbé. Eljuthatok oda, hogy bármit is tartogat számomra az élet, azt ideálisan átformálom úgy, hogy a javamat – akár magamét, akár másokét – szolgálja. De ettől még fájhat a nehézség, velem lehet a változás gyásza.
Hajlamosak lehetünk azonban elfelejteni, hogy a lényeg nem a körülményekben rejlik. A fő kérdés nem az, hogy miképpen vagyunk képesek elfogadni sorsunk különböző eseményeit, hanem az, hogy miképpen fogadjuk el az azokra adott reakcióinkat.
Hiszen hogyan fogadhatnánk el az élet hullámzásait, irányíthatatlan eseményeit és külső, megjósolhatatlan tényezőit, ha még a saját érzéseinket sem vagyunk képesek elfogadni? Ha még a belső világunk ellen is küzdünk?"
- Részlet A bábból -