A szüleinkhez való kötődésünk az első, s így az egyik legfontosabb kapcsolatunk az életünkben. Szüleink alapvetően befolyásolják azt, ahogyan látjuk és értelmezzük a világot. Hatásuk olyan jelentős, hogy önismereti vagy terápiás munka során előbb-utóbb "beleütközünk" szüleinkbe. A velük való kapcsolatunk vizsgálata, illetve feldolgozása azonban nem mindig egyszerű.

Amikor felmerülnek a szülők, mint téma az üléseken, gyakran hangzanak el olyan mondatok, mint:

  • "A gyerekkoromat hagyjuk, a szüleimről nem szeretnék beszélni"

  • "Nem akarom ezt az egészet rájuk kenni"

  • "Anyuék mindig mindent megadtak nekünk, baromi lelkiismeretfurdalásom van, ha ezekről a rossz dolgokról beszélek..."

De miért is olyan fontos, hogy feldolgozzuk a szüleinkkel való kapcsolatot; s mit is jelent az valójában?

csaladszulok (4).jpg

Szüleink megértésével közelebb kerülhetünk önmagunk megismeréséhez is.

1. A feldolgozás célja nem bűnbakkeresés, hanem a tudatosítás

Az egyik leggyakoribb félreértés, amivel találkozom a családtörténeti önismereti munka kapcsán, ha a feldolgozást amolyan „bűnbakkeresésként” értelmezik.  

A feldolgozás nem arról szól, hogy összegyűjtsük mindazt, amit szüleink ellenünk vétettek. A feldolgozás célja nem a hibáztatás, a bűntudatkeltés vagy a múlt felhánytorgatása.

A feladatunk az, hogy tudatosítsuk szüleink hatását múltbéli énünkre, és azok súlyát jelenlegi életünkre. Ahogyan a szüleink miránk reagálnak, ahogyan megmutatják nekünk az érzelmek kezelésének a módját, amilyen mintákat élnek elénk a kapcsolatokról, amilyen képet tükröznek önmagunkról gyermekként; mindez alapvetően befolyásolja a személyiségünket, viselkedésünket és szokásainkat, akár még felnőttkorunkban is.

Sajnos rengeteg lelki problémánk, kapcsolati nehézségünk vezethető vissza a szüleinkkel való kapcsolatunkra, s ameddig ezek nem kerülnek tudatos feldolgozásra, újra meg újra beleeshetünk ugyanazokba a hibákba.

csaladszulok (3).jpg

Sosem az a cél, hogy a szüleinket okoljuk, de meg kell azt értenünk hogy ahhoz, hogy megismerhessük magunkat, nem tudjuk kikerülni szüleink megismerését.

2. A szüleinkről való érzelmi leválás mindenkinek feladata

A szüleinkről való leválás nem azt jelenti, hogy tudatos szakadékot teremtünk a generációk között. Bár valóban van olyan eset, ahol a tényleges fizikai leválás és a távolság teremtése lehet a cél, de a feldolgozás sosem arra bátorít hogy mi szakadjunk el szüleinktől, hanem hogy a mi belső világunkban történjen meg a lelki leválás a szüleink által teremtett elképzelésekről, ideákról és pszichés működési mintákról.

A szülői mintáink feldolgozása a mi belső, saját, önálló identitásunk kialakításáról szól. Mindent, amit a szüleink átadnak nekünk az első életéveinkben, úgy kell elképzelni, mint egy programot, ami mélyen rögzül a lelkünkben. Elméletben a serdülőkori identitáskrízis – ami egy normatív (tehát természetesen bekövetkező) folyamat – szól arról, hogy ezt a programot megpróbáljuk átírni, átdolgozni, s saját képünkre formálni.

A „program elleni lázadás” ideális esetben ahhoz vezet, hogy kirostáljuk mindazt, amivel nem tudunk azonosulni, s megtartjuk mindazt, ami őrizendő érték mindabból, amit átadtak nekünk. Ha ez a folyamat valamilyen oknál fogva elakad, úgy érezhetjük, hogy nem találjuk önmagunkat és helyünket a világban.

csaladszulok (1).jpg

A feldolgozás célja az, hogy képesek legyünk felelősséget hozni önmagunkért és meghozni azokat a - gyakran nehéz - döntéseket, amelyek jóllétünket szolgálják.

3. Nem igaz, hogy csak a rossz szülő-gyermek kapcsolatot kell feldolgozni

A fentiekből fakad, hogy a feldolgozás teljesen független attól, hogy milyen jó vagy rossz volt a szüleinkkel való kapcsolatunk. Bármilyennek is éltük meg a szüleinkkel való kapcsolatunkat, mindannyiunknak feladata a felnövés, azaz az érzelmi függetlenedés. Ez pedig elsősorban arra vonatkozik, hogy életünket önmagunkért és saját felelősségünk tudatában éljük, nem szüleink elképzelései és szükségletei mentén.

A feldolgozás tehát nem a felelősség áthárításáról, hanem annak visszaszerzéséről, s ezzel az életünk feletti döntési szabadságunk elnyeréséről szól.


Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!