Pszichológusként örülök annak, hogy egyre többen felismerik, hogy testünk és lelkünk kölcsönhatásban van egymással, s hogy különböző jelek árulkodhatnak testi tüneteink lelki eredetéről. Azonban vannak félreértések a pszichoszomatikus tünetképzéssel kapcsolatosan, s ma ezek közül osztok meg Veled hármat.
1. tévhit: Minden testi tünetnek lelki oka van
Testünk és lelkünk elválaszthatatlan egymástól, ezért néha nehéz megállapítani, hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Azaz,
nem mindig lehet eldönteni, hogy testünk képezte-e le lelkünk fájdalmát, vagy lelkünk reagált testünk hiányaira.
Például a fáradékonyság, a fásult kimerültség a depressziónak az egyik tünete, de ugyanúgy a krónikus vashiányé is. Ha ez utóbbi a problémánk, azt testi síkon, vaspótlással kell kezelni! Egy ásványokra és vitaminokra szomjazó szervezetet nem lehet csupán pozitív gondolatokkal teljesítményre bírni, főleg nem hosszútávon.
Ezért is rendkívül fontos, hogy tüneteinket mindig kivizsgáltassuk orvosilag is.
2. tévhit: Pszichoszomatikus tüneteket nem kell testileg kezelni
Testünk tükörként képes megmutatni lelki folyamatainkat, azonban testi betegségeink kezelésekor nem érdemes kizárólag a lelki oldal felől megközelíteni a gyógyítást.
Például: A bőrünk valóban jelezhet pszichés elakadásokat kapcsolataink területén. Ha valakinek bőrproblémái vannak és felismeri, hogy komoly nehézségei vannak a személyes határaival, akkor lelki munkát végezhet annak érdekében, hogy javuljanak a tünetei. De ha az illető továbbra is méreganyagokkal terheli a testét, akkor hiába dolgozunk “fejben” a kapcsolatain, a bőrén ugyanúgy fennmaradhatnak a tünetek.
A holisztikus szemléletmód nem azt jelenti, hogy testi betegségeket lelkileg kezelünk, hanem hogy a test gyógyítása mellett a gondolkodásunk megváltoztatását IS belevesszük a képletbe.
3. tévhit: Aki beteg, nem is akar igazán meggyógyulni
Talán Te is hallottál már olyan mondatokat, mint…
“Ha nem gyógyultál meg, azért van, mert nem is akartad igazán.”
“Nem sikerült leküzdened a betegséged, mert nem voltál kellően optimista.”
“Mondd magadnak, hogy egészséges vagy, és ne gondolj arra, hogy nem akarsz beteg lenni.”
“A betegséged azt jelenti, hogy nem engeded meg magadnak a boldogságot!”
“Voltak kétségeid! Csak nem hittél eléggé abban, hogy meggyógyulsz!”
“Magadnak gyártod a betegséget, ugye tudod? Valójában élvezed a szenvedést.”
Ilyen és ehhez hasonló mondatok rendkívüli bűntudatot okozhatnak és azt eredményezhetik, hogy elkezdünk félni a saját gondolatainktól.
A bűntudat elengedéséhez tudatosítanunk kell, hogy amikor szembenézünk önmagunkkal – lelkünkkel, tüneteinkkel vagy akár múltbéli tetteink következményeivel – akkor az önostorozás nem célratörő. Minden testi tünet lehetőséget ad a változásra, s arra, hogy kezünkbe vegyük jóllétünket. De ne feledjük, hogy a testünk is ha jelez, sosem ellenünk dolgozik, s nem bírál bennünket. Mi se tegyük tehát ezt magunkkal, amikor el akarunk indulni a gyógyulás útján.
Jövő héten folytatjuk februári Test és Lélek sorozatunkat a betegségelőny fogalmával!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
