Jelenlegi társadalmunkban az egyik legnagyobb tabu a halál és a gyászolás, annak ellenére, hogy napról-napra számtalan halálhírrel és emberéleteket érintő tragédiákkal szembesülünk. „Érzéketlenné” válunk a ránk zúduló halálhírekre, miközben gyakran zavarba kerülünk gyászolókkal szemben, akik a régi rítusok elvesztésével, elhalványulásával is elveszítik kapaszkodóikat a gyászmunkában és egyre magukra maradnak fájdalmaikkal.

A hiányos ismeretek és a téves társadalmi üzenetek miatt gyakori, hogy a gyászt “patologizáljuk”, azaz kórosnak tekintjük a valójában normális gyászreakciókat.

A gyász jeleit azért is érdemes ismerni, mivel sokan összekeverik a gyászt a depresszióval vagy akár a pánik tüneteivel.

 

Mit is jelent a gyász?

Definíció szerint,

a gyász legerősebb érzelmi reakciónk, amely természetes módon megjelenik, amikor veszteség ér bennünket. A gyász továbbá mindazoknak a gyakran merőben ellentétes érzelmeknek az összessége, amiket egy nagy változás vagy életünk addig megszokott rendének felborulása okoz.

Ebben a definícióban három dolog kiemelkedően fontos:

  • egyrészt, hogy természetes módon jelenik meg; azaz a gyász egy teljesen normális és egészséges reakció!

  • másrészt, hogy merőben ellentétes érzelmekkel jár; azaz a gyászoló egyszerre érezhet megkönnyebbülést és fájdalmat, hálát és szomorúságot, haragot és szeretetet

  • végül pedig észrevehetted, hogy a definícióban nincsen kihangsúlyozva a halál; azaz bármilyen veszteség* kiválthat gyászt. (*Több mint 40-féle életesemény okozhat gyászreakciót!)

temeto1.jpg

A gyászban nincsenek „jó és rossz érzések”, nem lehet helyesen vagy helytelenül gyászolni.

Gyászszakaszok helyett egyéni gyászfolyamat

A közhiedelemmel ellentétben a gyásznak nincsenek jól elkülöníthető szakaszai. A tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás sorozata néha követhető, de az esetek többségében ezek a szakaszok felcserélődnek, illetve hiányosan vagy egyáltalán nem jelennek meg. Ennek oka, hogy a gyász nem "skatulyázható", nem osztályozható:

Minden gyászfolyamat egyedi, ahogy minden kapcsolat is egyedi.

Ezért is olyan fontos a családtagoknak, hozzátartozóknak elfogadni egymás érzéseinek különbözőségét, a gyászuk egyediségét. Annak ellenére, hogy nem lehet a gyászt általánosítani, vannak olyan egyetemes gyászreakciók, amelyek megfigyelhetők a gyászolókban. Ezek a következők:

 

A gyász leggyakoribb tünetei

  • csökkent koncentrációs képesség, figyelmi problémák

  • érzelmi hullámzások, ingerlékenység és sűrű hangulatingadozások

  • elérzéstelenítettség, az üresség érzése

  • a düh vagy a félelem érzésének felerősödése

  • szorongásos tünetek

  • alvás- és étkezési zavarok

  • különböző testi fájdalmak és pszichoszomatikus tünetek megjelenése: hullámokban jelentkező átmeneti rosszullétek, torokszorítás érzés, fulladásérzés, légszomj, erőtlenség, kimerültség, emésztési problémák

Bár sokan megijednek ezektől a tünetektől, ezek a gyászreakciók természetesek, nem utalnak lelki betegségre.

temeto2.jpg

Sokan összekeverik a gyászt a depresszióval vagy a pánik tüneteivel.

Mikor érdemes segítséghez fordulni?

Akkor, ha a tüneteink nem enyhülnek, illetve a fenti testi fájdalmak a gyászeseményt követően több mint egy évig fennállnak, mivel ez utalhat arra, hogy a feldolgozatlan, elakadt gyásszal van dolgunk.

Azonban a gyászt nem lehet és nem is kell időhöz kötni. A gyász természetességétől függetlenül, tehetünk annak érdekében, hogy fájdalmas érzéseink oldódjanak és visszakapjuk az örömre való képességünket. Ha úgy érezzük, hogy a szívünket széttépi a hiány fájdalma, nem kell várni, "több időt adni" vagy "erősnek maradni" és tűrni a szenvedést; mert sosem korai elkezdeni a gyász feldolgozását. 

Többet a gyászról és a gyászfeldolgozás lehetőségeiről a Gyógyulás a Gyászból Alapítvány honlapján, a www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu oldalon találhatsz.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!