Kapcsolati elvárások vagy feltétel nélküli szeretet?

Az önfejlesztés világában igen elterjedt a tanács, hogy boldogságunk érdekében, főleg a kapcsolatainkban ügyelnünk kell az elvárásaink tudatos elengedésére.

Ez abból ered, hogy az elvárások elengedését a feltétel nélküli szeretetet egyik formájaként értelmezhetjük: amennyiben elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, nem erőltetjük rá az elvárásainkat, azaz nem akarjuk őt a saját kedvünkre formálni.

A gyakorlatban azonban úgy tűnik, mintha az elvárások elengedése több problémát okozna, mint amennyi hasznot. Túl gyakran hallok az üléseken olyan mondatokat, mint…:

 „Már az elejétől kezdve fennállt ez a probléma, de azt gondoltam, nekem túl magasak az elvárásaim…”

 „Akkor a boldogságomnak az volt az ára, hogy elengedtem az elvárásaimat…”

„Csak mindenáron azt akartam, hogy szeressen…”

kapcsolatielvárások (4).jpg

A nem tisztázott elvárások kapcsolati problémákhoz vezetnek.

Most akkor jó, hogy vannak elvárásaink, vagy nem?

Kezdjük ott, hogy tisztázzuk, mit is jelent az elvárás.

Elvárások alatt mindazokat a meggyőződéseinket értjük, amelyek mentén felépítünk egy belső szabályrendszert a dolgok működését illetően.

Máshogy fogalmazva, az elvárásaink azon hitünkre vonatkoznak, hogy az eseményeknek hogyan kellene történniük.

Elvárásaink tükrözik mindazokat a mintákat, amelyekkel találkoztunk életünk folyamán, illetve tekinthetünk rájuk múltbéli - tudattalan és tudatos - tapasztalatainkat összegző elvekként. Emellett azonban tükrözik értékrendszerünket is és azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartunk.

A félreértés ott kezdődik, amikor összekeverjük értékeink feladását elképzeléseink feladásával.

Az elvárások elengedése tehát nem értékeink, hanem azon korlátozó elképzelések feladását kell hogy jelentse, amelyek bezárnak, merevvé és boldogtalanná tesznek.

Az elvárások akkor tekinthetőek károsnak, amikor:

  • rugalmatlanná és beszűkültté tesznek (azaz csak egyetlen lehetséges megoldáshoz vagy kimenetelhez ragaszkodunk)

  • elkezdünk függeni tőlük (szorongást érzünk, amennyiben a dolgok nem úgy működnek, ahogy elképzeljük)

  • állandó talajt biztosítanak a számonkérésnek (és a veszekedéseknek)

kapcsolatielvárások (3).jpg

Mivel az elvárások értékeinket is tükrözik, rövid távon feladhatjuk ugyan azokat - hosszú távon ez azonban szenvedéssel jár.

Kössünk megállapodásokat!

Nagy különbség van ki nem mondott elvárások és megbeszélt elvárások között! A gyakorlatban azt tapasztalom, hogy nem az elvárások jelenléte, hanem azok konkrét megfogalmazása hiányzik inkább a kapcsolatokban.

Konfliktus forrása lehet továbbá az is, amikor olyasmit várunk el a másiktól, amire mi sem vagyunk képesek.  Ha például elvárom a másiktól hogy ne dobálja el a zokniját, közben viszont én is szanaszét hagyom a holmijaim, akkor bajban vagyunk, hiszen ekkor a projekció csapdájába eshetünk. (Éppen ezért történhet meg az, hogy amikor MI megváltozunk, a partnerünk is kérés nélkül követi példánkat!)

Amikor megbeszéljük a kapcsolattal és egymással szembeni elvárásainkat, már megállapodásról beszélhetünk – azaz egyfajta szerződést kötünk, amely már nem elképzelésekre vonatkozik, hanem keretekre.

Amennyiben tisztázzuk elvárásainkat és azok egyeznek, igenis elvárhatjuk azokat a másiktól - mint például, hogy tisztelettudóan kommunikáljunk egymással vagy hogy segítsünk a házimunkában. 

Néha előfordul, hogy elvárásaink nem egyeznek; azonban szeretetteli kommunikációval megérthetjük egymás álláspontját és köthetünk egészséges kompromisszumokat.

kapcsolatielvárások (1).jpg

Önmagunk felé ugyanúgy tisztáznunk kell elvárásainkat, mint a másik felé.

Tisztáznunk kell önmagunk és partnerünk számára is elvárásainkat, s ehhez fel kell tennünk magunknak a kérdéseket:

  • Mit is várok ettől a kapcsolattól és annak jövőjétől? Milyen érzést keresek ebben a kapcsolatban?

  • Mit várok önmagamtól ebben a kapcsolatban?

  • Mit várok el a másiktól ebben a kapcsolatban?

  • Van-e bármi, amit nem tisztáztam az elvárásaimmal kapcsolatosan; olyan dolog, amit „magától értetődőnek” tartok?

  • Van-e olyan elvárásom, amelyről úgy érzem, hogy rendszeresen fel kell adnom, s amely gyakran okoz feszültséget a kapcsolatban?

  • Van-e olyan elvárásom, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodom, még akkor is, ha objektívan irreálisnak tűnik?

Az elvárásainkról azért is kell beszélnünk, hiszen azok idővel változhatnak; s nem követhetjük el azt az igazságtalanságot a másikkal szemben, hogy "magától" alkalmazkodjon azok átalakulásához!

Fontos azonban, hogy az elvárások tisztázásának nem az a célja, hogy a másikat állandó irányítás alá vonjuk vagy manipuláljuk.

A megállapodások kötése nem jogosít fel arra, hogy sarokba dobjuk türelmünket, kompromisszumkészségünket vagy együttérzésünket.

Az, hogy vannak elvárásaim és azokat tisztán kommunikálom, annyit jelent hogy tudom ki vagyok és mit keresek, mit adok és kapok egy kapcsolatban. És ez a fajta önismeret az alapja minden jól működő párkapcsolatnak.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!