"Igazából nem tudom, hogy feldolgoztam-e már..."

Mindannyiunk életében lehetnek olyan életesemények és traumák, amelyek feldolgozása hosszú időt vehet igénybe. Mivel a gyászról és a múlt elengedéséről elég sok mítosz kering társadalmunkban, néha elbizonytalanodhatunk abban, hogy "túl vagyunk-e már" veszteségeinken vagy sem.

Mi utalhat arra, hogy feldolgozatlan terheket cipelünk?

Ma 5 olyan jelet osztok meg, amelyek arra utalhatnak, hogy még nem sikerült teljesen elfogadnod vagy feldolgoznod a Veled történteket.

1. Érzelmileg felzaklat, ha rágondolsz

Bármilyen veszteségről vagy szituációról is beszélünk, az érzelmi feldúltság mindig intő jel, hogy még dolgozik bennünk valami, amit „nem tettünk a helyére”. Ez nem jelenti azt, hogy a feldolgozás egyet jelentene a teljes érzelemmentességgel! Hiszen ha például hiányzik nekünk valaki, természetes, hogy szomorúságot érzünk.

Fontos tehát, hogy az érzésekkel önmagában nincsen gond, s alapvetően csak akkor beszélhetünk feldolgozatlanságról, ha zaklatottságot, feszültséget vagy nyugtalanságot érzünk egy adott helyzet gondolatától.

multfeldolgozas (2).jpg

A feldolgozásnak nem az a célja, hogy eltöröljük érzéseinket, hanem hogy visszakapjuk a teljesség érzését.

2. Nem akarsz róla beszélni

Sajnos, gyakran pont ez a belső feszültség vezet oda, hogy az érzelmeinkkel való munka helyett azok elnyomására törekszünk. Az egyik legerősebb énvédő mechanizmusunk a tagadás, amikor megpróbálunk tudomást sem venni problémáink, fájdalmaink létezéséről. Ennek az egyik jele, illetve feszült érzelmeink irányításának az egyik módja lehet, hogy nem beszélünk róluk, vagy kerüljük az azokkal való konfrontációt

Ez nem jelenti azt, hogy mindig, minden helyzetben fel kellene tárulkoznunk – főleg olyankor, amikor sérülékenynek érezzük magunkat attól, hogy felvállaljuk érzéseinket mások előtt. Ha azonban azt érzékeljük, hogy rendszeresen lezárunk egy-egy témával kapcsolatosan, minden bizonnyal feldolgozatlan területet érintünk.

3. Állandóan erről beszélsz

Érdekes módon, ennek az ellenkezője is igaz lehet. A feldolgozatlanság jele lehet az is, amikor valaki nem tud másról beszélni, mint egy bizonyos problémájáról, vagy újra és újra visszakanyarodik ahhoz a másokkal való beszélgetés során. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „beakadt a lemez”, vagy hogy „leragadtunk a múltban”.

Persze, a problémáinkról való beszélgetés rengeteget segíthet – és vannak olyan témák, amelyeket hosszasan „rághatunk át” az önismereti munka folyamán. Azonban ha nincsen fejlődés, vagy nem érezzük azt, hogy egyről a kettőre jutnánk, akkor joggal gyanakodhatunk valamilyen elakadásra.

multfeldolgozas.jpg

Általában feldolgozatlan veszteségeink az okai annak, hogy nem tudunk a jelenben élni.

4. Kimerít az állandó töprengés

Az érzelmi letapadások nem csak benne tarthatnak egy feldúlt állapotban, hanem rendkívül kimerítőek is lehetnek. Az állandó töprengés és rágódás rengeteg energiát vehet el tőlünk a mindennapokban, amitől fáradékonnyá és kiégetté válhatunk.

Főleg akut krízishelyzetben, természetes hogy „beszűkülünk” arra, hogy adott problémát lehetőleg mihamarabb megoldjunk. Azonban amikor hiába telik el hosszú idő, továbbra is azon kapjuk magunkat, hogy folyton csak ezen bizonyos helyzet körül mozognak a gondolataink, szembe kell néznünk a feldolgozatlanság lehetőségével.

5. Visszasírod a múltad

Végül, a feldolgozatlanságra utalhat az, ha folyamatosan a múltra gondolunk vagy úgy érezzük, hogy nem tudunk a jelenben élni. Előfordul, hogy azt érezzük, mintha megállt volna az idő életünk egy pontján – vagy mások látják azt rajtunk, hogy még mindig 5, 10, 30 évvel ezelőtti élményekbe és időszakokba kapaszkodunk. Ha megérzéseink azt súgják, hogy nem zártuk még le a múltat, érdemes hallgatni rájuk.

Bármilyen életszakaszban is történt a megakadásunk, mindig van lehetőségünk arra, hogy feldolgozzuk veszteségeinket és kezünkbe vegyünk jelenünk és jövőnk irányítását.

Ehhez pedig sok bátorságra, személyes felelősségvállalásra - és néha külső segítségre - van szükségünk.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!