Az egészséges kapcsolatok alapja: Az énhatár

Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit is értünk személyes határok – másnéven énhatárok – alatt, azt mondhatnánk:

Az énhatárunk olyan, mint autónkban a kormány – nélküle azt érezzük, hogy valaki más irányítja helyettünk az életünket.

Máshogy fogalmazva, az énhatárunk az a képzeletbeli határvonal, amit magunk köré húzunk, hogy védjük önmagunkat, érzelmeinket és gondolatainkat. Ez a vonal egyszerre választ el bennünket másoktól, s köt is össze a külvilággal; ezért is elengedhetetlen az egészséges, jól működő emberi kapcsolatok kialakításához, hogy stabil énhatárokkal rendelkezzünk.

 

Hogyan ismered fel a gyenge énhatárokat?

Néhány jel, hogy személyes határaidnak erősítésre van szüksége:

  • Úgy érzed, nem a saját életed éled, hanem mások elvárásainak akarsz megfelelni
  • Igent mondasz, amikor valójában nemet szeretnél; és fordítva
  • Amikor ritkán elutasítasz egy kérést, nagyfokú bűntudatot érzel
  • Nem mered felvállalni véleményedet mások előtt
  • Nehezen állsz ki önmagadért vagy azt érzed, hogy egyszerűen nem tudod megvédeni önmagad
  • Mások igényeit állandóan saját igényeid elé helyezed
  • Akkor is adsz, amikor nem szeretnél, vagy folyton csak adsz, adsz, adsz, mégsem érzed magad hasznosnak
  • Más problémáját azonnal a szívedre veszed
  • Közeli kapcsolataidban is nehezen fejezed ki az érzéseid vagy azt, amit valójában szeretnél
  • Engeded, hogy valaki hozzádérjen, amikor igazából nem szeretnél fizikai érintést
  • Folyamatosan bizonytalannak érzed magad

Mindez nagyon rombolóan tud hatni önértékelésedre, hiszen minden egyes alkalommal, amikor háttérbe szorítod saját érzéseid vagy feladod az elveidet azért, hogy valaki más  kedvében járj, olyan, mintha el-elvennél egy téglát az önmagad iránt érzett tisztelet falából.

Végül, azt élheted meg, hogy feladtad önmagad másokért vagy annyira más szükségleteinek a rabjává váltál, hogy elvesztetted a saját identitásod.


„Miért nem tudom magam megvédeni?”

A gyenge énhatárok mögött általában valamilyen félelem húzódik meg: félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetőek vagy hogy nem érdemeljük meg a jót az életünkben. A jó hír az, hogy az énhatárok  edzhetőek!

A kulcsszó a gyakorlás elkezdéséhez a bátorság: hiszen minél gyengébbek az énhatáraid, annál félelmetesebbnek tűnhet számodra az, hogy kiállj önmagadért és felvállald valódi érzéseid.

Minél határozottabban véded meg személyes határaid, annál bátrabb és magabiztosabb leszel.

Hogyan erősítsd az énhatáraid 6 lépésben?
 

1. Azonosítsd és fogadd el személyes határaid!

Vedd kezedbe az életed irányítását és vizsgáld meg, milyen szabályokat tudsz húzni magad köré.  Akár életterületenként is meghatározhatod magad számára, mi az, „ami még belefér” Neked és mi nem például:

Információk: Melyek életednek a privát részei és ki az, akivel azt megosztod? Ki az, akinek nem tárod fel személyes életed?

Személyes tér: Mi az a fizikai távolság, ami túl közel van neked? Mikor érzed azt, hogy „túlságosan belemásztak az aurádba?”

Időbeosztás: Mi az az idő, amely felett más nem rendelkezhet? Mire mondasz nemet időd függvényében, illetve milyen idősávba nem engedsz másnak beleszólni?

Anyagiak: Mennyi pénzt adnál legfeljebb kölcsön (ha egyáltalán kölcsönadnál) – és kinek adnál kölcsön, kinek nem? Ha valaki meg akarja magát hívatni valamire, mi az az összeg, ami Neked még jólesik ajándékozni?

Tulajdonod: Megengeded, hogy mások kölcsönkérjék személyes dolgaid, és ha igen, mely dolgokat adnád oda és melyeket nem? Kinek és meddig adnád azt kölcsön?

Érzések: Mikor fojtod el érzéseid mások kedvéért? Tudd, hogy jogod van azt érezni, amit érzel – akkor is, ha valaki irracionálisnak vagy túlérzékenynek tart emiatt.

Teljesen rendben van, hogy különböző személyekkel különböző határokat húzol, akár családon belül is. Ahogy az is teljesen rendben van, ha nem értik mások határaid miértjét; neked sose feladatod magyarázkodni.

A Te felelősséged mindössze az, hogy egyértelműen jelezd másoknak a határaidat.

 

2. Gyakorold a határozott kommunikációt!

Olykor célzások is elegek határaid védelmezésére, míg máskor egyértelműen kell kommunikálnod. Hatékony célzás például, amikor egy jóindulatú, de túl személyes kérdést kapva azt válaszolod: „Miért kérdezed?” vagy „Hm, ez miért is foglalkoztat Téged?

Ha nem érti a másik a célzást és nem ejti a témát, a Te felelősséged hogy kristálytisztán közöld szükségleteidet.

Például így:

„Kényelmetlen számomra ez a kérés.”
„Inkább nem szeretnék róla beszélni.”
„Nem vagyok hajlandó arra, hogy ezt megtegyem.”
„Kérlek, ne kérdezz erről újra. Legutóbbi alkalommal megmondtam, hogy nem kívánok erről beszélni.”
„Köszönöm, nem.”
„Nem.”

 

3. Ejtsd a magyarázkodást!  

Határaid közlése után senkinek sem tartozol kötelességgel, hogy megmagyarázd döntéseid.

Illusztráljuk ezt egy klasszikus példahelyzettel:

„Nem szeretnék enni ebből a süteményből.”
„De miért?”
„Mert… igazából, most elkezdtem egy életmódváltó programot, aminek a 6. napján vagyok…”
„Itt nem kell visszafognod magad, ezt főleg kóstold meg, mert ez nagyon egészséges, nincsen benne cukor, csak édesítőszer, tojás, dió és pálmazsírt használtam hozzá!”
„Hát, igazából, ez egy olyan program ami vegán táplálkozásról szól, és ezért most a tojást is elhagyom…”
 „Jesszus, és akkor mi leszel, nyúl? Nem mondod, hogy Te is ilyen fanatikus gazevő akarsz lenni? Meséld már el, hogy ez az agyrém most honnan jött…”


És teljes az ördögi kör. Helyette:

„Nem szeretnék enni ebből a süteményből.”
„De miért?”
„Nem szeretnék enni belőle.”
„De miért nem?”
„Köszönöm, nem kérek.”

A kulcsszó: egyszerűen, következetesen, nem magyarázkodva.

4. Maradj következetes!

Ne engedd, hogy személyes határaid megsértései következmények nélkül maradjanak – ez gyakran a legnehezebb feladat.

Ha újra meg újra átlépik a személyes határodat, azonban Te közben ölbe tett kézzel rosszallóan csóválod a fejed, bosszankodva, hogy mennyire hihetetlen, hogy nem veszi magát észre a másik, sajnos elmulasztod a határaid védelmét.

Ha például azt mondod valakinek, hogy legfeljebb 15 percet fogsz rá várni, azonban 30 perc késés után is még vársz rá a megbeszélt helyszínen, nem reagáltál a határsértésére. Haragudhatsz rá, de Te voltál az, aki nem védted meg az általad felállított szabályokat.

 

5. Állíts reális szabályokat és maradj rugalmas!

A cél nem az, hogy egy irányítás alá vond életed minden egyes részletét. Csak olyan szabályokat állíts fel, amelyek számodra is reálisnak tűnnek és amelyek hosszútávon is fenntarthatóak.

 

6. Húzz határokat, mielőtt kilépnél egy helyzetből!

Fontos tudnod: Attól, hogy megszakítod valakivel a kapcsolatot, nem leszel jobb a határaid megvédésében.

Bár vannak olyan esetek, amikor szükségszerű meghozni az elválás döntését, a legtöbb esetben megmenthetsz egy kapcsolatot belső határerősítő munkáddal.  Győződj meg tehát  arról, hogy megtettél mindent amit tudtál, mielőtt feladsz egy kapcsolatot.


+ 1. Légy türelmes és bízz magadban!

Személyes határaid kiépítése sok tényező – például korábbi tapasztalataid vagy az önmagad erősségeiről alkotott kép - függvénye, ezért hosszabb időbe is eltarthat.

Légy ezért kitartó és türelmes önmagaddal szemben, és bízz abban, hogy képes leszel kiállni saját érdekeidért!


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!