...avagy belső kincseinkről, amelyeket nem látunk

 

Egyszer élt egy kis zsiráf a szavannán, aki naphosszat irigykedve szemlélte a többi állatot:

- Bárcsak nekem is olyan szép, rövid nyakam lenne, mint a többieknek… Bárcsak olyan kecses lenne a nyakam, mint az antilopoké! Ez a mostani olyan bumfordi… mindenbe beleakad, kényelmetlen, nehéz lehajolni miatta a vízért, ráadásul olyan feltűnő! Miért nem lehet nekem is olyan nyakam, mint mindenki másnak?! – sóhajtozott lemondóan.

Egy nap, bánatában úgy döntött, felkeresi jó barátját, a kis zebrát segítségért:

- Zebra… Én sokat gondolkodtam… Mit szólnál, ha cserélnénk nyakat? Te odaadnád nekem a nyakadat, én pedig odaadnám neked az enyémet.

A kis zebrának felcsillant a szeme:

- Tényleg? Te tényleg odaadnád nekem a gyönyörű nyakadat?

- Persze!

- Ó, drága Zsiráfka! El se hiszem, hogy ennyire szeretsz! Meg se érdemlem ezt a nagy ajándékot... Jajj, Zsiráfka, annyira csodálatos lesz, hogy így végre el fogom érni a fa legzöldebb, legfrissebb, legfinomabb rügyeit! Olyan nagy nyugodtságot fog adni, hogy amikor elcsatangolok a családomtól, csak felemelem a fejem és máris látni fogom, hol találom az anyukámat! És milyen jó lesz, hogy erős nyakammal meg fogom tudni védeni a családomat, csakúgy, mint az apukád Titeket! Én fogom a legbüszkébben viselni a leghosszabb nyakat és minden másik zebra a csodámra fog járni… Ez a legjobb dolog, amit valaha kaptam! Te vagy a legjobb barát a világon! – lelkendezett a zebra.

A kis zsiráf hirtelen nagyon elszégyellte magát.

- Tudod mit, Zebra? Kérlek, ne haragudj rám… meggondoltam magam. Maradjunk barátok, jó? De maradjon minden úgy, ahogy eddig.

Majd vidáman játszadoztak tovább.

lelkisugosiraf.jpg

Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!