Kétségeink ketrecében

Belső feszültségeinknek forrásai gyakran olyan makacs gondolatok, amely félelmeinkből táplálkoznak. Ezekből építhetjük fel azokat a bizonyos belső ketreceket, amelyek nem engednek ki a szorongás ördögi köréből, amelyek nem engedik, hogy boldogok legyünk.

Valójában azonban nem a félelem az, ami lebénít, hanem a kétségeink.

A félelem "tiszta" érzés abban az értelemben, hogy tudjuk, hogyan reagáljunk rá: ha meglátjuk az oroszlánt, a klasszikus üss vagy fuss válasz értelmében vagy elmenekülünk előle vagy felvesszük vele a harcot. A kétségek szempontjából ez a helyzet már nem ilyen egyszerű. A kétségek mindig összezavarnak: "Egyáltalán biztos, hogy az egy oroszlán? Lehet hogy én látom rosszul… Mi van ha nem egy oroszlán, hanem kettő?! Tudom hogy el tudok előle futni... vagy mégsem vagyok olyan gyors?"

Ez az állandó tépelődés és túlgondolás vezet oda, hogy végül nem cselekszünk.

kétségeink (1).jpg

Félelmeinkből táplálkozó kétségeink képesek gúzsba kötni.

Mitől is félek?

Kétségeink megfogalmazása azonban nem mindig egyszerű. 

Néha nem is tudjuk, hogy pontosan mitől is félünk. Ilyenkor hatalmasodhat el rajtunk a szorongás, vagy a védtelenség és a fenyegetettség érzése.

A kétségek azért is olyan veszélyesek, mert szeretünk ragaszkodni hozzájuk. Sokszor azért nehéz elengedni őket, mert kissé paradox módon biztonságban tartanak, vagy legalábbis a biztonság csalóka érzését adják. Tény, hogy kétségeink megvédhetnek valami olyasmi elől, ami komfortzónánkon kívül sérülést okozhatna; ha tartok például attól, hogy nem tudom megmászni a hegyet, minden bizonnyal nem indulok el a veszélyes expedícióra.

Mégis fontos dolgoznunk kétségeinkkel, mert ha átveszik az irányítást felettünk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem merünk élni és nem merjük követni belső megérzéseinket.

kétségeink (4).jpg

Kétségbeesésünk mindig visszatart valamitől.

A kétségek 3 fő fajtája

Kétségeinket alapvetően 3 fő kategóriába sorolhatjuk: megkülönböztethetünk képességeinkkel, önmagunkkal és jövőnkkel kapcsolatos kétségeket.

A képességeinkkel kapcsolatos kétségek azokra a félelmekre vonatkoznak, amelyek belső erőforrásainkkel, tudásunkkal vagy teljesítményünkkel függ össze.

Például: Tudok-e elég jól teljesíteni a munkahelyemen? Képes vagyok-e higgadtan beszélni a párommal a problémáinkról? Meg tudom-e tenni azt, hogy lemondok a cukorról egészségem érdekében?

Az önmagunkkal kapcsolatos kétségekhez tartozik minden olyan bizonytalanság, ami identitásunkkal, személyiségünkkel vagy szerepeinkkel függ össze.

Például: Vagyok-e kellően vonzó, hogy ne csaljon meg a párom? Unalmas ember vagyok? Elég jó anya vagyok? Vagyok-e olyan erős, hogy le tudjam győzni a depressziómat?

Végül, a jövőnk kétségeihez tartozik minden olyan aggodalom, amelyet a holnappal vagy életünk alakulásával kapcsolatosan érzünk.

Például: Leszek-e valaha diplomás? Lesz-e valaha családom? Fog-e változni valami, ha elköltözöm? Leszek-e kellően elszánt, hogy megvalósítsam az álmaimat?

Sokat segíthet kétségeid legyőzésében, ha a lehető legpontosabban megfogalmazod magad számára azokat.

kétségeink (3).jpg

Miután beazonosítottad kétségeidet, sokkal eredményesebb tudsz majd lenni azok legyőzésében.

Vedd vissza az erődet!

Kétségeink igen "jóétvágyú" teremtések; ez alatt azt értem, hogy nagyon könnyű táplálni félelmeinket. 

Tulajdonképpen bármilyen érzést és nézőpontot nagyon könnyű felerősíteni - így a kétségeinket is.

Egy teljesen természetes, ám annál veszélyesebb dolog az emberi pszichében, hogy szeretjük keresni az önigazolásainkat. Például, talán Te is ismersz olyan személyt, aki mintha képtelen lenne meglátni a szép dolgokat az életben; akinek mindig minden vagy túl savanyú, vagy túl édes. Akinek soha semmi nem jó. Aki mintha nem lenne képes levenni a szürke szemüvegét. Gyakran kívülállók nem értik a helyzetét, hiszen, úgymond megvan mindene. Mégis, ha megpróbálnád meggyőzni erről, azonnal önteni kezdené a bizonyítékait saját álláspontja mellett. Az ő világában, az ő szubjektív valóságában tényleg minden szürke. Az ilyen ember nem csak ismeri igazolásait, de mindent színt képes átfordítani úgy, hogy szürkén láthassa azokat.

Ilyen módon, olyannyira ragaszkodhatunk önigazolásainkhoz, hogy gyakran egészen függővé válhatunk azok kergetésétől. Bizonyítékokat akarunk, s ha nem találunk, gyártunk magunknak arról, hogy miért érzünk és viselkedünk úgy, ahogy, s hogy mások miért éreznek és viselkednek úgy, ahogy; ezzel pedig kitartóan etethetjük kétségeinket.

Ha el akarod engedni kétségeidet, mindenekelőtt tehát fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy miből táplálkoznak azok?

Lehet, hogy múltbéli dolgokból, kudarcokból vagy negatív tapasztalatokból. Lehet, hogy kapcsolati veszteségeidből. Lehet, hogy olyan mintákat kaptál szüleidtől vagy környezetedtől, amelyek alapvetően befolyásolták önképedet. Az is lehet, hogy a jelenben rombolja valamilyen szituáció az önbecsülésed. 

Akárhonnan is származik kétségeid ereje, akármi is táplálta azokat hosszú időn keresztül, bármikor tudatosan meghozhatod a döntést, hogy nem táplálod azokat tovább.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!