Mit jelent a parentifikáció?
Parentifikáció alatt azt értjük, amikor a családon belüli szerepek felborulnak, s a gyermek szülői szerepbe kerül vagy kényszerül.
Normális esetben egészséges alá-fölérendeltségi viszony áll fenn szülők és gyermek között.
A parentifikáció folyamata arra utal, amikor ez az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul.
Bár több okból is kialakulhat, jelentős esély van parentifikációra:
válás után
a szülő testi egészségügyi állapotának romlása következtében
valamelyik szülő mentális betegsége esetén
amennyiben az egyik szülő hiányzik vagy érzelmileg „kivonódik” a családból
A parentifikált gyermek azt élheti meg, hogy saját szülőjének a szülőjévé kell válnia.
Melyek a parentifikáció fajtái?
Érzelmi parentifikáció alatt azt értjük, amikor ez a szerepcsere elsősorban érzelmi szinten érhető tetten. Ilyen például amikor a szülő rendszeresen elsírja bánatát gyerekének, s így a gyerek „feladatává” válik vigasztalni, nyugtatni vagy szórakoztatni a szülőjét.
Instrumentális parentifikációnak nevezzük a szülői szerepbe kényszerülés azon fajtáját, amikor a gyermek olyan teendőkkel terhelődik, amelyet egy felnőtt feladata volna megtenni, s amelyek nem felelnek meg életkorának. Ilyen például a családi ügyintézés, csekkbefizetés vagy a kisebb testvérek állandó felügyelete, amennyiben azok túlmutatnak a gyermek aktuális fejlettségi szintjén.
Fontos, hogy amennyiben elismerik, hogy a gyermek többet tesz, mint ami elvárható lenne tőle, illetve nem terhelődik túl, nem feltétlenül jelennek meg a parentifikáció negatív hatásai.
Károsodásról akkor beszélhetünk, ha a gyerek kiég a terhelés alatt, illetve gondolkodását elkezdi kitölteni a szülő érzelmi világa és helyzete.
Különbségek lehetnek továbbá családon belül is a parentifikáció fajtája szerint, így például a legidősebb gyerek általában instrumentális parentifikációra hajlamosabb, míg a legkisebb inkább vigasztalja az anyukát/apukát.
A parentifikált gyermekek hajlamosabbak magukba fojtani érzéseiket
Melyek a parentifikáció „előnyei”?
A parentifikáció bizonyos előnyökkel is járhat. Így például a parentifikált gyermek általában:
nagyobb fokú önállóságra képest, mint kortársai
erősebb felelősségtudata miatt érettebb viselkedésű
nagyfokú empátiával és szociális érzékkel rendelkezik
törekszik a magas teljesítményre
„jó gyerek”, aki „nem okoz sok gondot” környezetének
Ezen pozitívumok mögött azonban gyakran elbújhatnak a parentifikáció káros hatásai.
Miért veszélyes a parentifikáció?
A parentifikált gyermek:
hajlamos arra, hogy a szülő érdekében önmagát és saját szükségleteit túlzottan háttérbe szorítsa (pl. tekintettel van arra, hogy nem „terheli” a szülőket a saját bajával, megtartja azokat magának)
önértékelése súlyosan sérülhet, hiszen bármennyire is próbálkozik, soha nem fogja tudni megoldani a szülő problémáját
kiéghet a felelősség súlya alatt és ez viselkedés- és teljesítményzavarokat okozhat nála
szociálisan elszigetelődhet kortársaitól és magányossá válhat
gyakran kerülhet lojalitáskonfliktusba vagy a szülői játszmák kereszttüzébe, ami nagy érzelmi terhet ró rá
úgy érezheti, hogy nem képes a saját életét élni (vagy nem teheti meg, hogy követi saját vágyait) és nagyfokú megfelelési kényszer jellemezheti
esetében nehezedhet később a szülőkről való leválás, illetve minél szorosabb a szülő-gyermek kapcsolat, annál élesebb konfliktusok mellett történik az meg (gyakran csak felnőttkorban)
A parentifikált gyermek felnőttkorában is súlyos önértékelési problémákkal küszködhet.
Milyen felnőtt válik a parentifikált gyermekből?
A gyermekkori parentifikáció hatásai felnőttkorban is egyértelműen megjelennek. A felnőtt parentifikált gyermek:
hajlamos segítő szakmát választani, s amennyiben nem dolgozzák fel saját parentifikációjukat, fokozottabban vannak kitéve a kiégés veszélyének
felelősséget vállal másokért olyankor is, amikor nem kellene; vagy úgy érzi, hogy a másik érzéseinek és viselkedésének megváltoztatása az ő felelőssége
gyakran túlterhelődik kapcsolataiban, nem képes megvédeni személyes határait
hajlamos olyan társat vagy párt választani magának, aki felett lehet „anyáskodni” vagy akinek van valamilyen „hibája” (pl. alkoholizmus vagy valamilyen egyéb függőség, önállótlanság, stb.)
hajlamos bűntudati konfliktusokra olyan helyzetekben is amire mások azt mondanák, „emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod!”
Hogyan lehet feldolgozni a parentifikációt?
Mély önismereti munkát igényelhet szüleinkkel kapcsolatos érzéseink elrendezése, hiszen hibáik ellenére nagyon szerettük őket. A szeretet azonban nem jelentheti azt, hogy fel kellene áldoznunk saját érzelmi kiegyensúlyozottságunkat, s így gyakran a szüleinkről való érzelmi leválás megkezdésével kezdődik a gyógyulásunk. Mintáink tudatosításával, az énerő és öntudat erősítésével, s szükség esetén traumafeldolgozás segítségével képessé válhatunk feldolgozni és elfogadni a múltat.
Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!