Mit jelent a parentifikáció?

Parentifikáció alatt azt értjük, amikor a családon belüli szerepek felborulnak, s a gyermek szülői szerepbe kerül vagy kényszerül.

 Normális esetben  egészséges alá-fölérendeltségi viszony  áll fenn szülők és gyermek között.

Normális esetben egészséges alá-fölérendeltségi viszony áll fenn szülők és gyermek között.

 A parentifikáció folyamata arra utal, amikor ez  az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul .

A parentifikáció folyamata arra utal, amikor ez az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul.

Bár több okból is kialakulhat, jelentős esély van parentifikációra:

  • válás után

  • a szülő testi egészségügyi állapotának romlása következtében

  • valamelyik szülő mentális betegsége esetén

  • amennyiben az egyik szülő hiányzik vagy érzelmileg „kivonódik” a családból

parentifikacio1.jpg

A parentifikált gyermek azt élheti meg, hogy saját szülőjének a szülőjévé kell válnia.

Melyek a parentifikáció fajtái?

Érzelmi parentifikáció alatt azt értjük, amikor ez a szerepcsere elsősorban érzelmi szinten érhető tetten. Ilyen például amikor a szülő rendszeresen elsírja bánatát gyerekének, s így a gyerek „feladatává” válik vigasztalni, nyugtatni vagy szórakoztatni a szülőjét.

Instrumentális parentifikációnak nevezzük a szülői szerepbe kényszerülés azon fajtáját, amikor a gyermek olyan teendőkkel terhelődik, amelyet egy felnőtt feladata volna megtenni, s amelyek nem felelnek meg életkorának. Ilyen például a családi ügyintézés, csekkbefizetés vagy a kisebb testvérek állandó felügyelete, amennyiben azok túlmutatnak a gyermek aktuális fejlettségi szintjén.

Fontos, hogy amennyiben elismerik, hogy a gyermek többet tesz, mint ami elvárható lenne tőle, illetve nem terhelődik túl, nem feltétlenül jelennek meg a parentifikáció negatív hatásai.

Károsodásról akkor beszélhetünk, ha a gyerek kiég a terhelés alatt, illetve gondolkodását elkezdi kitölteni a szülő érzelmi világa és helyzete.

Különbségek lehetnek továbbá családon belül is a parentifikáció fajtája szerint, így például a legidősebb gyerek általában instrumentális parentifikációra hajlamosabb, míg a legkisebb inkább vigasztalja az anyukát/apukát.

fa.jpg

A parentifikált gyermekek hajlamosabbak magukba fojtani érzéseiket

Melyek a parentifikáció „előnyei”?

A parentifikáció bizonyos előnyökkel is járhat. Így például a parentifikált gyermek általában:

  • nagyobb fokú önállóságra képest, mint kortársai

  • erősebb felelősségtudata miatt érettebb viselkedésű

  • nagyfokú empátiával és szociális érzékkel rendelkezik

  • törekszik a magas teljesítményre

  • „jó gyerek”, aki „nem okoz sok gondot” környezetének

Ezen pozitívumok mögött azonban gyakran elbújhatnak a parentifikáció káros hatásai.

 

Miért veszélyes a parentifikáció?

A parentifikált gyermek:

  • hajlamos arra, hogy a szülő érdekében önmagát és saját szükségleteit túlzottan háttérbe szorítsa (pl. tekintettel van arra, hogy nem „terheli” a szülőket a saját bajával, megtartja azokat magának)

  • önértékelése súlyosan sérülhet, hiszen bármennyire is próbálkozik, soha nem fogja tudni megoldani a szülő problémáját

  • kiéghet a felelősség súlya alatt és ez viselkedés- és teljesítményzavarokat okozhat nála

  • szociálisan elszigetelődhet kortársaitól és magányossá válhat

  • gyakran kerülhet lojalitáskonfliktusba vagy a szülői játszmák kereszttüzébe, ami nagy érzelmi terhet ró rá

  • úgy érezheti, hogy nem képes a saját életét élni (vagy nem teheti meg, hogy követi saját vágyait) és nagyfokú megfelelési kényszer jellemezheti

  • esetében nehezedhet később a szülőkről való leválás, illetve minél szorosabb a szülő-gyermek kapcsolat, annál élesebb konfliktusok mellett történik az meg (gyakran csak felnőttkorban)

parentifikalt.jpg

A parentifikált gyermek felnőttkorában is súlyos önértékelési problémákkal küszködhet.

Milyen felnőtt válik a parentifikált gyermekből?

 A gyermekkori parentifikáció hatásai felnőttkorban is egyértelműen megjelennek. A felnőtt parentifikált gyermek:

  • hajlamos segítő szakmát választani, s amennyiben nem dolgozzák fel saját parentifikációjukat, fokozottabban vannak kitéve a kiégés veszélyének

  • felelősséget vállal másokért olyankor is, amikor nem kellene; vagy úgy érzi, hogy a másik érzéseinek és viselkedésének megváltoztatása az ő felelőssége

  • gyakran túlterhelődik kapcsolataiban, nem képes megvédeni személyes határait

  • hajlamos olyan társat vagy párt választani magának, aki felett lehet „anyáskodni” vagy akinek van valamilyen „hibája” (pl. alkoholizmus vagy valamilyen egyéb függőség, önállótlanság, stb.)

  • hajlamos bűntudati konfliktusokra olyan helyzetekben is amire mások azt mondanák, „emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod!

 

Hogyan lehet feldolgozni a parentifikációt?

Mély önismereti munkát igényelhet szüleinkkel kapcsolatos érzéseink elrendezése, hiszen hibáik ellenére nagyon szerettük őket. A szeretet azonban nem jelentheti azt, hogy fel kellene áldoznunk saját érzelmi kiegyensúlyozottságunkat, s így gyakran a szüleinkről való érzelmi leválás megkezdésével kezdődik a gyógyulásunk. Mintáink tudatosításával, az énerő és öntudat erősítésével, s szükség esetén traumafeldolgozás segítségével képessé válhatunk feldolgozni és elfogadni a múltat.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!