Előítélet: Aki pszichológushoz jár, zavarodott. Valóság: A lelki egészség egyre nagyobb teret nyer.

Bár a mentálhigiéné fontossága ma már széles körben elfogadottnak tekinthető, sajnos még mindig tartja magát a közhiedelem, hogy pszichológushoz csak az jár, akinek valamilyen súlyos mentális problémája van.

Szerencsére, az elmúlt évtizedek pszichoedukációs forradalmának köszönhetően ez a hiedelem sokat vesztett erejéből.

Azonban sokan továbbra sem mernek pszichológiai segítséget kérni, mivel úgy érzik, hogy a szakemberhez fordulás egyet jelentene annak a beismerésével, hogy „nem normálisak”, „zakkantak”, esetleg félnek attól, hogy megbélyegzik őket, mint lelkileg betegek.

Álljon itt ezért kristálytisztán: Az, hogy érzed, hogy valami nincsen rendben és ehhez segítséget kérsz, nem annak a jele, hogy beteg vagy, hanem hogy rendben vagy.  

fáj-segítség-pszichológus.jpg

Előítélet: A segítségkérés a gyengeség jele. Valóság: "Aki egészséges, kiabál"!

Gondolj egy kerékpárosra, aki balesetet szenved és eltörik a keze. Képzeld el, milyen kellemetlen helyzet lenne, ha valaki odamenne, hogy segítsen mentőt hívni, mire a kerékpáros ellenkezve azt mondaná: „Ne, ne hívjanak! Működik a kezem, le sincs szakadva, majd rendbejön. Nincs itt semmi látnivaló, hagyjanak.

Ugye, milyen bizarr lenne? Az érzelmi sebeket tekintve sincs ez másképpen - mentálisan az "van rendben", aki elkezd segítségért kiabálni! 

Aki pszichológushoz vagy terápiára jár, tehát képes felelősséget vállalni saját érzéseiért, képes szembe nézni problémáival és motivált fájdalma csökkentésére.

 

Előítélet: A rossz érzések mentális problémára utalnak. Valóság: A lelki fájdalom nem betegség.

Társadalmunkban a lelki fájdalmat általában valamilyen problémaként vagy mentális betegségként kezeljük, amely kerülendő minden szempontból.

Kultúránk arra nevel, hogy rossz érzéseink létezéséről lehetőleg ne vegyünk tudomást, ezzel azonban megvonjuk a létjogosultságot fájdalmainktól, s megbélyegezzük azt, aki mégis érzi őket. 

Olyannyira tabunak számítanak veszteségeink és a gyász érzései, hogy nem tanuljuk meg megérteni, elfogadni és feldolgozni azokat. Így akinek valami mégis fáj, hamar azt érzi, hogy ő az akivel "valami baj van" és saját magát fogja okolni fájdalmáért.

pszichológuslelki-fájdalom.jpg

Előítélet: A fejben lévő betegség nem "valódi". Valóság: A mentális zavarok tünetei épp olyan valódiak, mint amennyire veszélyesek az egyén jóllétére nézve.

Speciális helyzetben vannak azok, akik valamilyen diagnosztizált mentális zavarban szenvednek, hiszen őket különösen gyakran éri a vád, hogy problémájuk "nem valódi" és hogy tüneteik célja csupán a figyelemfelhívás vagy a manipuláció.

Fontos tudni, hogy az olyan diagnosztikus címkék, mint a "bipoláris depresszió", "bulimia" vagy "borderline személyiségzavar" tünetegyütteseket jeleznek, nem a tünetek eredetét hivatottak megmagyarázni. Ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy pontosan mi okozta a tünetek kialakulását, illetve hogy személyre szabottan hogyan lehet azokat csökkenteni, feltáró terápiára van szükség. Ebben elsősorban klinikai szakpszichológusok és pszichoterapeuták, pszichiáterek segíthetnek.

Szerencsére a diagnosztizált mentális betegségekkel kapcsolatos előítéletek is egyre inkább csökkennek, azonban még hosszú az út ahhoz, hogy ez a stigma eltűnjön és az érintettek merjenek segítséget kérni. Ennek és a megelőzésnek az érdekében is fontos, hogy beszéljünk a lelki egészség és betegség jeleiről.

 

*Következő héten, a mentális egészség sorozat III. részében rendet teszünk a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek között, azaz hogy kihez mikor érdemes fordulnunk.


Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!